1.
Emlékek viharában vagyok én
Mint egy megvadult mén
Gondolataim szólhatnának másról
De nem megy mert szólni kell az igazságról
2.
Emlékszem mikor először láttalak
De akkor még nem hallottalak
Könnyű hiszékenységben éltem
De te megbántottál engem
3.
Bántottad lelkem s szívem egyaránt
Dühös voltam magam iránt
Az iskolapadban kivérezve ültem
De én erős voltam és tűrtem
4.
De a jövő mást tartott nekem
És változás ért engem
De már nem vérzik a szívem s nem fáj lelkem
Elfeledtem rólad minden vétkemet s bűnömet
5.
Ezzel lezárom életem szakaszát
Befejezem küldetésem útját
Elköszönök tőled s csúf emlékedtől
Mintha elbúcsúznák a szülőföldemtől
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.